Excalibur

A csapat egy hatalmas, nyilvánvalóan nem emberkéz alkotta épület ajtaját próbálja megtalálni. Dureena egy kötélen felmászva keres bejáratot. Max nincs jó kedvében, épp az ott talált felriatokat próbálja meg lefordítani. Mikor Galen megkérdezi tőle, mit mondanak a feliratok, azt feleli, ugyanazt, amit eddig is, és bár tudja hogy a technomágus szerint ez a "gyógyulás helye", úgy véli, az eddig itt töltött tizenkét óránál többet nem ér meg a próbálkozás. Gideonnak kifejti, hogy ha aláásni nem tudnak, megmászni nem tudják, egyedül csak felrobbantani, de akkor az egész elpusztul, talán hagyniuk kéne. Ekkor Galen egy apró tűzlabdát varázsol elő, és küldi Max fejéhez meglehetősen fenyegető közelségbe. Újból megkérdezi, hogy mit mond a felirat, és ezúttal Eilerson készségesen válaszol: "Lépj nyugodtan a szenvedések ösvényére." Galen elrakja a tűzgömböt, Max pedig megkérdezi, mi is az a szenvedések ösvénye. Galen kitérően azt feleli: "Minden út keresztezi a szenvedések ösvényét… előbb vagy utóbb." Ekkor Dureenát szólítja, és megkérdezi, mire jutott. Mikor a lány bevallja, hogy hiába próbál meg mindent, semmi sem vezet eredményre, Galen azt mondja, akkor elbukott. "Volt már olyan, hogy mindenáron át akartál jutni egy olyan falon mint ez, és elbuktál?" "Igen." "Igen? És volt valaki akinek ezen múlott az élete?" "Igen." feleli Dureena egyre zaklatottabban. "Megesküdtél-e hogy soha életedben többé nem fogsz elbukni, és ha igen, mit érzel most hogy mégis megtörtént?" Dureena dühösen elfordul és otthagyja Galent. A technomágus utána megy, és mikor látja, hogy a lány sír, letörli a könnyeit. Ujján a könnycseppekkel a falhoz megy, ráteszi a kezét, mire az elkezd zölden ragyogni. Mikor a ragyogás elmúlik, egy kapu nyílik ki. A csapat belép a sötét barlangba, mire valahol odabent egy fehér gömb kel életre, és egy furcsa lény nyitja ki a szemét.

A bánat ösvénye

Dureena dühös Galenre, amiért arra használta fel ismeretségüket, hogy megríkassa, de Galen szerint ehhez nem kellett ismernie őt, mindenki fél a kudarctól. Közben úgy tűnik, a lény hallja őket. Eilerson hamarosan rátalál a gömbre. Nem tudják, mi lehet az, de ahogy vizsgálgatják, Gideon a lény szemeibe nézve valami furcsát érez, majd hirtelen az űrben találja magát, szkafanderben, ahogy egy hajó elhalad mellette. Azután hirtelen egy furcsa fekete hajó tűnik föl, és lövi szét a másik hajót, ő pedig egyedül marad az űrben, halálra ítélve. Az emlékből visszatérve inkább nem meséli el a többieknek ami történt. Dureena szerint a lény biztosan csapdába esett a gömb belsejében. Gideon úgy dönt, magukkal viszik a hajóra, Max ellenkezését pedig végig sem hallgatja. Mikor Eilerson Dureenát kérdezi, hogy mi van a kapitánnyal, a lány azt válaszolja, Maxnek észre kellett volna vennie, hogy Gideon sosem hagy hátra senkit, mindig segít mindenkinek aki bajban van, mindig kivizsgálja a vészjelzéseket. Azt nem tudja miért, Matt sosem beszél erről. A lény hallgatja őket.

Excalibur

Gideon nézi, ahogy az orvosok a gömbbe zárt lényt vizsgálják. Matheson tűnik fel, és azt kérdezi, mi van ha a lényt akarata ellenére tartják fogságban? Mi van ha haldoklik? Gideon szerint erre akarnak rájönni. John a gömböt nézi, és mondana valamit, de meggondolja magát, és kimegy.

Lift

Matheson belépve Galent találja ott. Galen múltkor azt mondta, elmegy, mégsem tette. "Mindannyiunknak lenni kell valahol. Ez a hely ugyanolyan jónak látszik mint bármelyik." magyarázza. John megkérdezi, hogy akkor körbe-körbe liftezik a hajón? Galen igennel felel. Azt mondja, "Matthew" reakcióján gondolkodott az idegen lényre. John szerint Gideon az a fajta ember aki mindig kérdéseket tesz föl, de a technomágus szerint, ha mindenre meglenne a válasz, az azt jelentené, hogy nincs beleszólásunk a sorsunkba, ő pedig nem hiszi hogy életünk előre meg lenne tervezve. Ekkor kiszáll, de azt mondja, ha John elég sokáig utazgat körbe-körbe, talán ugyanarra a következtetésre jut mint ő.

Gideon a gömbhöz megy, és beszél hozzá. Megkérdezi kicsoda. Ekkor a fehérség feloszlik, és láthatóvá válik a lény a belsejében. Az idegen azt mondja, a kapitány szenved, mire Matt azt válaszolja, hogy mindenki szenved valami miatt. A lény ismét eltűnne a ködben, Gideon szerint a válasz miatt, mire megkérdezi, mire számított? Az idegen azt mondja, az igazságra. A kapitány felkapja a vizet, és azt mondja, a lény semmit sem tud róla. Ekkor visszaemlékezés jön - egy földi hajó hídját látjuk. Villognak a vészfények, mindenki rohangál. Gideont kiküldik hogy javítsa meg a külső burkolatot. Egy pillanatra láthatóvá válik a hajó oldalán a név: Cerberus. Gideon egy csapattal kilebeg, de alig távolodik el a hajótól, hogy megnézze a sérülést, a Cerberus hajtóműve bekapcsol és távolodni kezd. Gideon az E.V.A. sisakmikrofonján rémülten hívja őket, de csak a kapitány hangja hallatszik, aki parancsot ad az ugrásra. Ekkor tűnik föl a titokzatos fekete hajó, és lövi szét darabokra a Cerberust. Gideon egyedül sodródik az űrben. Már csak húsz percre elegendő levegő van az E.V.A.-ben. Hirtelen nyílhegy alakú hajók csapata tűnik fel, és úszik el mellette. Hívja őket a sisakmikrofonnal: "Segítség, itt Matthew Gideon zászlós a Föld Szövetség Cerberus nevű rombolójáról." De a hajóraj elhúz, nem válaszolnak. Gideon kezd beletörődni hogy meg fog halni az oxigénhiány miatt. Hirtelen azonban az egyik hajó jelenik meg fölötte, és ő bemászik egy nyitott zsilipen át. Odabent Galen tűnik föl, aki bejelenti, hogy most már biztonságban van, majd eltűnik az árnyékban. Valószínűleg ismét a Földön. Gideon történetét az idegen hajóról nem hiszik el. Hiába bizonygatja, azt állítják, hogy az ugróhajtómű sérült meg, és az ugrásnál az robbant fel. Különben sincs semmi bizonyíték az idegen hajó létezésére, Clarke elnök pedig le akarja zárni ezt a nyomozást. Még azt sem hiszik el, hogy Galen felvette a hajójára - de erre Gideon nem is emlékszik teljesen Máskor, máshol. Gideon három másik férfival kártyázik egy füstös, sötét helyen, és elég rosszul néz ki - borostás, szakadt, kialvatlan. Túl magas tétet tesz meg, és az egyik asztaltársa nem tud annyit fizetni. De felajánl helyette valami mást, és egy kis ládát vesz elő. Azt mondja, a tárgy nagyon ősi. Kinyitja a ládát, amiben egy kicsi, sárgán világító doboz válik láthatóvá. A férfi szerint ez egy Apokalipszis Doboz. Gideon sosem hallott még róla. A férfi azt mondja, olyan dolgokat tud, amiket senki más. Matt beleegyezik, hogy a férfi ezt tegye meg tétnek, és terítenek. A pasasnak elég jók a lapjai, de Gideon győz. A vesztes erre félig megkönnyebbülten, félig kárörvendően felnevet. Mikor furcsán néznek rá, úgy dönt inkább megy. "Most már a tiéd. Hehehe…" Távozóban még azt mondja Mattnek, hogy vigyázzon a dobozzal, mert hazudik. Nem mindig, de mikor igen az pont elég. A doboz erre felfénylik, és a férfi rémülten kirohan. Pár pillanat múlva kiáltás hallatszik. Gideon kirohan. Odakint a férfi a földön fekszik, és mikor Matt orvost akar hívni, azt mondja, nem kell. Azt mondja, most már szabad lehet, mert máshogy nem szabadulhatna, majd meghal. Vissza a jelenbe. Gideon azt mondja, a lény most már tud ezekről a dolgokról, legközelebb talán zsarolólevelet küld vagy kiadja másoknak is a titkait? A lény azt mondja, semmi ilyesmi nem lesz. Gideon nézi egy ideig, majd kifelé indul, mikor hirtelen Dureena hangját hallja, amint azt mondja: "Ő soha senkit nem hagy hátra. Sosem beszél arról, miért." Visszanéz a lényre, aki azt mondja, megbocsát. A kapitány értetlenül nézi, aztán otthagyja.

Matheson érkezik a gömbhöz. Megkérdezi a lényt, jól van-e, segíthet-e neki? Szenved-e? Ekkor a lény azt mondja, nem, John az aki szenved. Matheson egy irodában ül - rajta sötét ruha, fekete kesztyű, szíve fölött a Psi Corp kitűzője. Egy másik férfi ül vele szemben, aki arról beszél, hogy sikerült az ellenállásnak majdnem az összes tagját elfogni. John örül a hírnek. A férfi egy különleges munkát akar rábízni, amihez megbízható emberre van szüksége, ugyanis fontos emberek jönnek a bázisra. (Mikor kinyitja az ajtót, egy fekete tábla válik láthatóvá a szemközti falon, rajta a felirat: Bízz a hadtestben!) A másik telepata és John egy nőt néznek, aki állítólag az ellenállás egyik vezetője, egy P12-es. Matheson - aki szintén elég erős telepata - lesz az, aki beadja a gyógyszereket. A fogoly azt mondja, hogy meg fogják ölni, ahogy mindenkit megöltek aki szembeszegült. John nem hisz neki, azt mondja, biztosan megérdemelték a halált. A nő szerint az egyetlen bűnük az volt hogy szabadok akartak lenni. "Maga sosem akart szabad lenni? Sosem álmodott arról hogy olyan életet éljen amilyet szeretne? Kiszabadulva a Hadtest börtönéből." Ekkor Matheson beadja neki a gyógyszert, majd az ő hangja hallatszik, ahogy Gideonnak mondta nemrég, hogy a lény talán csapdába esett odabent. A következő képen John az adatbázisban nézi meg az ellenállás többi elfogott tagjának aktáit. Minden egyes aktában az "Státusz" mellett ugyanaz a szó áll. "Megszüntetve", ami a Hadtest zsargonjában valószínűleg annyit jelent, hogy meggyilkolva. Matheson elmondja a nőnek hogy megnézte az aktákat. Ő azt mondja, hogy ha nem segít neki, akkor az ellenállás tagjainak a halála az ő lelkén fog száradni. Egy őr jön be. John úgy tesz, mintha a nő karjába szúrná a tűt, de csak a bőrére fecskendezi a gyógyszert, amiből az őr semmit sem vesz észre. A fogoly úgy tesz mintha elaludna. A folyosón Matheson azzal a telepatával találkozik, aki rábízta a feladatot. (A folyosó végében látható fekete táblán az olvasható: "Engedelmesség.") John tagadja hogy a nő mondott volna bármit is. A másik elmondja, hogy megtámadták az ellenállás bázisát, de senki sem volt ott, tehát valószínűleg tudtak az érkezésükről. John visszamegy a fogolyhoz. Megkérdezi mi ez az egész. A nő a gyógyszer tűjével felvágja a lábát, és egy apró nyomkövető szerkezetet vesz elő a bőre alól. John rájön, hogy a nő szánt szándékkal fogatta el magát, hogy megtudják végre, hol van a Hadtest bázisa, és lecsaphassanak mikor a "fontos emberek" ott tartózkodnak. A nő azt mondja, csak ő tudja aktiválni a szerkezetet telepatikus úton, és akkor az ellenállás erő megtámadják a bázist. Azt javasolja Johnnak hogy mentse a bőrét amíg lehet. Matheson az ajtóhoz megy, de visszafordul. "Azt kérdezte, nem álmodtam-e arról hogy egyszer a Hadtesten kívül élhessek? Gyermekkorom óta az az álmom hogy a Föld Erőben szolgáljak. Hogy egy űrhajón fedezzem föl az ismeretlent. De hát nem vesznek föl telepatákat a hadseregbe. Semmit sem lehet tenni." sajnálkozik John. "Mindig lehet valamit tenni. Maga épp most tette meg. Köszönöm." Azt javasolja a férfinak, hogy siessen. Matheson kimegy. A folyosóra érve azonban már zűrzavar várja, a támadás megkezdődött. Hamarosan több telepatával együtt egy űrhajóban ülve menekül a bázisról. Hirtelen a nő hangját hallja a fejében, aki azt mondja, hogy legyen szabad, és valósítsa meg az álmait. Rögtön ezután a bázis felrobban, feltehetőleg a nővel együtt. John a gömb előtt áll. Azt mondja a lénynek, hogy sosem beszélt senkinek arról, hogy ő árulta el a Hadtestet, és szégyenli magát emiatt. A lény azt mondja, megbocsát.

Matheson megy kifelé, Galen érkezik. A technomágus azt mondja a lénynek, tudja hogy kicsoda ő, és mit tesz. Szerinte a lény mások érzelmein élősködik, mert neki nincsenek saját érzései. A lény letagadja hogy így lenne, de Galen azt kérdezi, hogy a gömbben, ahol nincs levegő, víz, élelem, mi az ami életben tartja? A lény azt feleli, a megbocsátás. Megkérdezi, miért fél Galen a megbocsátástól. "Megbocsátok nekik mert meg tudok. Mert ők nem tudnak. Te vagy az akinek meg kell bocsátania." Galen azt kérdezi, kinek kéne megbocsátania. Az ő hangját halljuk, ahogy Johnnak fejtegeti, hogy az élet nincs előre megtervezve.

Galen a visszaemlékezésében Isabellet látja. A nő súlyosan megsérülve fekszik egy ágyon. Galen azt mondja, a hajó elpusztult, nem tudnak elmenni a bolygóról. Galen segítségért akar menni, de Isabelle szerint túl késő, ő már nem lesz életben mire visszaér. A technomágus szerint nem lehet hogy az univerzum elveszi tőle, most hogy egymásra találtak. Isabelle azt mondja, valószínűtlen volt hogy ők ketten találkoznak és egymásba szeretnek, mégis megtörtént. Szerinte az életünk előre meg van tervezve, és nem változtathatjuk meg. "Egy napon meg kell bocsátanod Istennek a döntéseiért." A nő azt mondja, ha az élet valóban meg van tervezve, és van célja, ő meg fogja találni a módját, hogy üzenjen a halál után. Megígéri, hogy a túloldalról jelet küld majd - Galen nevét, és egy üzenetet. És akkor tudni fogja, hogy igaza volt. Isabelle arra kéri, csókolja meg, és alig hogy Galen megteszi, a nő meghal. Galen az emlékektől letaglózva áll a gömb előtt. "Azt akarod hogy megbocsássak Istennek? Hogy megbocsássak az univerzumnak amiért mindent elvett tőlem ami valaha is számított? Semmi sincs odaát." A nő elfogadta egy felsőbb erő létezését, és nem tett semmit hogy változtasson a sorsán - Galen pedig nem hiszi el, hogy valaki eldöntötte volna, hogy Isabellenek meg kell halnia. Dühében a rész elején látottnál jóval nagyobb tűzlabdát "varázsol", készen arra hogy elpusztítsa a lényt. Gideon és Matheson rohan be. A kapitánynak sikerül lebeszélnie arról hogy megölje a lényt. Galen feldúltan kiviharzik. A kapitány azt mondja, vissza kell vinniük a gömböt oda ahol volt. John kérdésére az okot illetően azt a választ adja, hogy a gömb nem hozzájuk , hanem ahhoz tartozik, akinek szüksége van rá, hogy megtalálja. Gideon azt mondja, könnyebb nem kívánni a megbocsátást, csak megpróbálni egyenlíteni a hibáért. De egy idő után az ember túllő a célon, és csak újabb hibákat vét. Ez egy ördögi kör. "És többé nem lehet kitörni ebből a körből. Csak körbe-körbe menni. Nem lehet kitörni - nem lehet menekülni." Galent látjuk, aki a liftben utazik, akárcsak a rész elején: körbe-körbe, merengve múltbéli hibáin, és azokon, amiket még azok miatt el fog követni.

A bánat Ösvénye

A gömböt visszarakták a helyére. Matheson és Gideon beszélgetnek. Matt elmondja, hogy nagyon sokáig nem tudott éjszakánként aludni, mindig felébredt, bár maga sem tudta mire. De múlt éjszaka, hosszú idő óta először, nyugodtan aludt. Akárcsak John. Szerinte meglehet, hogy ezért van itt a lény. "Talán ezért hagyták itt, ajándékba az utazóknak. Valaki, aki nem ismeri a nevünket, nem ítélkezik felettünk, csak megbocsát." Egy ideig még nézik a gömböt, aztán visszatérnek a siklóhoz. Ám alig hogy hajójuk elmegy, egy másik érkezik. Egy különös, hüllőszerű lény lép a barlangba, lilás fényű elemlámpával. Mikor meglátja a gömböt, a lény vele is közli, amit a többiekel nemrég: "Szenvedsz." De mi már tudjuk, hogy a megbocsátás közel van.

Excalibur

Matheson megállítja Galent a folyosón. Azt mondja, üzenet érkezett neki. A technomágus szerint ez nem lehetséges, hiszen senki sem tudja hogy ő itt van. Matheson biztos benne hogy ő a címzett, bár az üzenetben csak két szó szerepel. Az egyik Galen neve, a másik "szerelem". John azt mondja, az üzenetnek nincsen feladója. Valahonnan az űrből jött, vagy talán azon is túlról. "Ez nem lehetséges." ellenkezik Galen. Matheson bólogat. "Tudom." Azzal egy papírt ad át neki, és távozik. Galen megnézi, majd döbbenten néz föl az üzenetről, ami nagyrészt ismétlődő számokból áll, csak az alján lehet kivenni két szót.A technomágus emlékezetében felrémlenek Isabelle szavai. "Ha van valami célja, ha előre meg van tervezve… Ha van rá mód, hogy halálom után megtegyem, a nevedet fogom mondani, és küldök egy üzenetet. Tudni fogod, hogy igazam volt." Galen dühösen összegyűri, majd a földre hajítja az üzenetet, fejében valószínűleg az jár, amit a gömbben élő idegennek is mondott. Nem fog megbocsátani Istennek amiért elvette tőle Isabellet, akkor sem, ha egy idegen lénytől megkaphatná a feloldozást.